Nagy Gabriella
Vállalok bérbe sírni
Én szívesen sírok bérbe,
ha gondolja, hüppögve és
fojtva is, persze más a gázsi,
de tragédiát óhajt, nemde.
Holmi haknira
ki sem állnék,
elõre zselézett a balhé,
úgyhogy improvizálásra,
hogy töröl, sóhajt, effélék
ne pókerezzen, elég nekem,
hogy hátamra mászik
akkor a baj, tupíroz,
nyúlkál, mint ficsúr,
én meg görnyedek
a fenekedett súlytól,
csurgatva a mérgeket
vissza a bús előkbe,
de hiába, ríni jó,
ha fizet, maga helyett
veszek magamnak levegőt.