K. E.: Esti szieszta a nagymamával

10 éves lehettem akkor. Kiskoromban szinte minden nyarat a nagymamámnál töltöttem. A nap „világos” része hamar eltelt, de jött az éjszaka, a lefekvés ideje, melyet én túlságosan nem kedveltem. Amilyen eszköz csak létezett én azzal megpróbáltam elhúzni, eltolni, az időt csakhogy ne kelljen az ágy közelébe menni és aludni abban. Nem volt mit tennem, kénytelen-kelletlen voltam aludni vagy alvást színlelni, mert így megnyugodott a nagyanyó. Fél nyolc vagy nyolc? Mindegy! Ő már akkortájt is nagyokat horkolt, főleg nyáron, mikor ilyenkor be sem sötétedik, hanem inkább alkonyodik. Horkantott egy nagyot és felkelt a mama. „Nem alszok én, nem alszok én!”- kiáltotta ingerülten. Hát nem- persze.

A televízió még tizenegy után is szólt, nem nagy hangerővel csak éppen piszmogott nem mintha a nagymama felkelt volna az ettől nagyobb intenzitású zajra. Ugyanis nagyot hallott már akkor is, akárcsak most.

A bronzszínű villanyóra narancssárga fénnyel kettőt mutatott, már a „korai” hajnal közelgett de az álmomnak nyoma sincs. Fekhelyemül egy kihúzható rekamié szolgált, melyen rajtam kívül senki nem tért nyugalomra. Nagyon kemény volt. Az alattam lévő műszálas lepedő, össze-vissza csúszkált. Egy határozott mozdulattal kirántottam magam alól és az ágy melletti szőnyegre löktem. Utáltam. Fejemet három párnára helyeztem ez sem volt megfelelő. Így hallgathattam a nagyanyám horkolását mely hol magasabban, hol mélyebben rezonált. Valami furcsa hangot produkált, azt hittem megfullad, a halálán van. Nem. Felkelt és kiment enni, úgy három óra tájban és még a toalettet is „meglátogatta”. Bepakolta a finom sülteket és húsokat, meghúzta a jól behűtött ásványvizes palackot, böfögött egyet és visszafeküdt az ágyába. Néha olyat is hallottam, észleltem, mintha morzsolta volna a rózsafüzérét és imádkozna. A sötétben. Ilyen sok bűne lenne?

Hajnalban átosontam a kisszobába és abban a pokoli veremben, a kisrádió után tapogattam. Állomásokat akartam hangolni és már szólt is. Ez megnyugtatott kissé, de így is féltem. Éreztem, nem jó ott lenni.

Oldal: ESTI SZIESZTA A NAGYMAMÁVAL
MEGHÖKKENTŐ TÖRTÉNETEK - © 2008 - 2025 - rockefeller.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat