K. E.: Cokoró
Villyogás hallatszik, Cokoró már úton
Utazik az országban, a bizonytalan úton
A vonat kürtje már élesen jelez
Nincs menekvés, a félelem neszez
Bizonytalan hangok és érzések
Kerülgetik testvérem
A keze is remeg
A lelke is rebeg
Elindult az úton a bizonytalanságba
Talán az Isten segíti a földi kánaánba
A táskája tele, a lelke üres
Cigarettafüstöt fúj, a táj, borzasztóan kies
Ruhák sorakoznak a megtömött kofferben
Gondolataival babrál az amortizálódott fülkében
Fortuna kacsingat a mizéria tükrében
Otthoni illatok pedantér szűrében
A szerencse gyárosa neked kacsingat
A lamúr bárosa nem ám egy pillanat
Debrecen város már távolról hívogat
Semmiképp sem történhet Veled már kárhozat
A pénz úgy tűnik, egyre csak csordogál
A gazdagság megérint egy távoli folyónál
A memoár itt folyik
Új szobád tétován neonlik
A fények vörösen izzanak
A következő kuncsaft vajon mit tartogat?
A pénz fojtogat, a tánc hívogat
A gyertya elolvad, a vágy símogat