K.E.: Hajléktalanföld
Égető problémát jelent a közparkok állapota, szerte az országban. Ugyanis nem mindenütt alkalmazzák azt a módszert, amit például a Margitszigeten, hogy sötétedés után a rendőrök elzavarják a hajléktalanokat. Így másutt szabadon „garázdálkodhatnak”, ahol nincsenek jelen a rend őrei. A most bemutatásra kerülő park földrajzi koordinátái illetve fellelhetősége nem fontos, lehet akárhol. Forgalmas közlekedési csomópont, négyes útkereszteződés, 3-3 sávos úttest. A város egyik legjobb általános iskolája. Hol itt a hiba? Hát az iskola mögött lévő „területen” amit belaktak a csövesek, hajléktalanok, na meg a lezüllött emberek. Érdemes visszapörgetni az idő kerekét és megemlíteni azt, hogy a városrendezés néhány évvel ezelőtt úgy ítélte meg a fákat ki kell vágni, a padokat eltűntetni, más szóval a földdel egyenlővé tenni a területet és parkolóvá alakítani azt. A beruházás az oktatási intézménybe járó tanulók szüleinek parkolási nehézségeit enyhítette volna. A környékbeli panellakók amint értesültek e „galád” kivitelezéséről, akcióba léptek. A körülzárást szolgáló „szalagokat” letépték és a kiparcellázott részekbe is „visszahányták” a földet. Így a parkoló építésre irányuló tervei a városnak kudarcba fulladtak. Győzött a lakosság. Ha kinéznek az ablakaikon, elmerenghetnek, helyesen döntöttek e. Az autók kerekei be sem gurulhattak a területre, mert ők úgy határoztak, ellenben a csőcselék „belépett” lábain, méghozzá kérés nélkül. Siralmas állapotot mutat az egykor szép kert. Már messziről érezni az alkohol szagát, ami árad az ott lévő emberekből, a földből, mely vizelettel és fekáliával szennyezett, ugyanis ott végzik a „dolgaikat”… A kukákat a közterület fenntartó nem üríti, van, ami kiborítva, van, ami pedig betonostól kitépve hever a földön. A padokról pereg a napszítta fekete festék, alatta korhadó faalap látszik. Őket nem zavarja, ez a fekhelyük. Az élelmesebbeké egy ronggyal, másoké kartonpapírral leterítve. A pad faszerkezetét oldalról két betonlap fogja közre, mely tetején poharak, sörös dobozok, üvegek, cigarettásdobozok sorakoznak. A fűben a fák alatt, pedig szemetesből guberált ruhahalmok. Néha élénk veszekedés hallatszik, kinek jusson az utolsó korty vodka, az utolsó szál cigi.
A város nem tesz semmit. A közelben sétálók mind megbámulják a történéseket és húznak egyet szájukon. Nem tetszik senkinek, mégis mindenki hallgat. A válaszra és megoldásra minden körülmények között várni kell, nem érkezik rögtön. Azonban, ha lépéseket sem teszünk az ellen, ami szúrja a szemünket, és nem tetszik minden, marad a régiben.
Ezt akarják?