K. E.: Nihil iwiw?!
Ha közösségépítő illetve „ismerőskereső” portálok kerülnek szóba /legyen az iwiw, myvip, people/ háromféle embertípus létezik, hozzáállás szerint. A szkeptikus, aki elveti, rossznak tartja és feleslegesnek, a preferáló, aki naponta többször „belép” és számolatlanul gyűjti az újabb „ismerősöket”. A kettő között „állást foglalók” akik szükséges rossznak tekintik, úgymond elvannak vele.
Személyes kitérő, én a fent említett három portál mindegyikén megtalálható vagyok; viszont az iwiwet használom leginkább. Jelenleg azt a taktikát alkalmazom, csak akkor jelentkezek be, ha természetesen valós személy üzenetet küldött, melyet az e-mail fiókom jelez. Az üzenő fal, ha értelemszerűen használjuk és a céljának megfelelően, akkor hasznos, de nem ilyenekre, hogy: „Cupp Dorina!”- egy volt középiskolai osztálytársnőm remekműve. Ha már a negatívumoknál tartunk, akkor szóljon a teljességről a fáma. Megrökönyödve tapasztaltam, több fiatalnál, zömében fiúkra jellemzően. A kiválasztott fotója, amely megjelenik az adatlapján az arra klikkelőknek nem más, mint egy autó. Ez egyszerűen borzalom. Tipikusan a feltörekvő, ha lehet annak nevezni kispolgári rétegre jellemző, megmutatjuk, nekünk bizony van autója is a gyermekünknek ám! Olyan érzésem van mintha az adott „tag” a kinézetével - privát fotográfiájával, önmaga jellemével esélytelen lenne hatás elérésére ezért a szülők pénzéből vásárolt kocsit hívják segítségül. Hová halad így a világ? Az autónk fontosabb a személyiségünknél? ! Ehhez még hozzáadnak a nyaralós /Tunéziában, Görögországban, Horvátországban, és egyéb sláger üdülőtelepeken készült/ képek, ahol nem is az ember fontos, hanem ugyancsak a kivagyiság és a „miisvoltunkott” reklámozása és hirdetése. Újfent privát élményem. Nyelviskolában tanulok, éppen szünet volt az órák között. Két lány beszélgetett, a többiek kimentek a teremből. Pont az iwiw volt terítéken méghozzá új megvilágításban. A legfrissebb tény szerint, amit a lányoktól megtudtam, hogy mostantól mobiltelefonon is olvashatjuk az iwiw rendszerhez érkező üzeneteinket. Nem tudtam megállni, közbeszóltam. „Már ne haragudjatok, de ez az egész egy nagy hülyeség és értelme az nem sok van. Ha egy barátom, ismerősöm valami fontosat szeretne tőlem, akkor ott a mobil és hívhat, vagy üzenhet. És meg is teszi, nem pedig arra apellál, hogy majd a mobiltelefon borsos árú internet szolgátatásán keresztül olvasom el. Ez egy újabb rafinériás fejlesztése, fogása a távközlési cégeknek, hogy a milliomos szülők unatkozó csemetéi értékes perceiket haszonnal és értelemmel töltsék el.
Az iwiwnél kisebb myvipet és peoplet nem hinném, hogy le kellene nézni és alább becsülni, mert van aki /ismeretségi körömből is/ a két „kistestvér” közül választja ki a neki tetszőt és megfelelőt.
Két táborba sorolnám az internetezőket. Van az információs elit, aki valóban használja a világhálót valódi célokra, lényegre törően (napilapok böngészése, vásárlás…/ és van, aki csak azt hiszi, hogy használja az internetet és számomra értelmetlenül tölti az idejét a neten; játszik, chatel, visszaéléseket követ el…
Ha felelősen és valódi céljának megfelelően veszünk igénybe egy szolgáltatást, egy portált /most az iwiwet/ akkor probléma nem adódhat. Sajnálatos módon azonban mi vagyunk kisebbségben szemben a hackerekkel és számítógépgurukkal, /itt negatív jelzőként/ függőkkel.
Mindenki mérlegeljen és gondolkozzon el, majd döntsön, melyik táborba tartozik, és ha nem tetszik, amit „lát” van lehetőség a változtatásra. Magunk választunk, lesüllyedünk vagy emberek maradunk az egyre gépiesedő és elektronizálódó világban.