K. E.:

 

Édes élet cukrászati kiállítás a Jósa András Múzeumban

Interjú Kopcsik mesterrel

 

Az édes ízeket, süteményeket és cukrászati termékeket kedvelőknek mindenképp ajánlani lehet, a Jósa András Múzeumban 2009. március 27.-től április 20.-ig megtekinthető Édes élet cukrászati kiállítást, melynek kulcsfigurája Kopcsik Lajos oszkárdíjas cukrászmester.

A cukros finomságokból álló tárlat a múzeum első emeletén látható egy viszonylag pici szobában. A kiállításra a felnőttek 600, a diákok és nyugdíjasok pedig 400 forintért válthatnak belépőjegyet.

 A vendégeket két, hölgy invitálja és vezeti körbe. Kopcsik úr izeg-mozog, látszik élvezi, ő van a középpontban és lelkesen magyaráz és válaszol a most érkezett általános iskolás gyereksereg kérdéseire. Szemüveges, barátságos arcú úr, cukrász uniformisban a nevének nyomatával rendelkező felsőben fogad. Egy sarokba húzódunk a hangoskodó nebulók elől.  A gyerekek kísérője nagy hanggal instruál, nagyon kell figyelnem, hogy halljam mit mond a cukrászúr.

 

 

-          Hogyan alakult ki a késztetése a cukrászpálya iránt? Gyerekkora óta tudatosan készült vagy a véletlen folytán került kapcsolatba az „édességiparral”?

 

- Nem, nem nem. Egyáltalán nem tudatosan készültem, én egy beteges srác voltam és az édesanyám a cukrászszakma felé irányított. Úgy gondolta megfogok erősödni, egészségesebb leszek, sok süteményt eszek. Tehát innen volt az indulás. Először egy kis cukrászdában kezdtem Borsod megyében, az első naptól kezdve egy szerelemmé vált számomra ez a szakma, ami a mai napig is tart. Az egész életemet átfonta 53 éve dolgozok ebben a szakmában és még mindig szeretem, mindenem erről szól. Megtanultam a szakmát 3 év tanulóidő alatt, Budapesten végeztem és utána visszakerültem. 1959.-ben szakmunkásvizsgáztam és 1960.-ban már megnyertem Miskolcon egy versenyt, egy megyei versenyt.

 

-          Kiskorától kezdve, 6-7-8 évesen akár a mama mellett segédkezett mikor az sütött…?

 

-          Nem, egyszerűen, semennyire nem tudtam, mit kezdjek magammal. Egyszer talán, hatodikos koromban, nagyon beteg voltam, nem volt semmi elképzelésem, hogy én cukrász legyek. Nem, semmi. Mikor volt ez a lehetőség a cukrászdában, onnantól kezdve nekem mindegy volt, hogy mit csináltam pár nap után, nagyon megszerettem. Takarítani, mosogatni, mindent szívesen elvégeztem. Gondoltam ez is fontos a szakmához és azokat a dolgokat is megkell tanulni. A szakma nem csak abból áll, hogy tortát készítünk, a rendrakás, hogy minden rendben van az is hozzátartozik. Pontosan, precízen.

 

-          Egyik versenyt nyerte a másik után, hogyan folytatódott a pályája?

 

-          Volt Miskolcon egy olyan sorozat, hogy Vendéglátó Borsod, 10 éven keresztül, mindig én nyertem meg. Eljött 1970, országos verseny. Azt is megnyertem. Aztán utána már 1972.-ben külföldön jártam versenyekre. Prága, Ausztria, Bécsben is voltam kétszer- háromszor, Svájcban, Luxemburgban. Sok helyen.

 

-          Saját cukrászata, üzlete van?

 

-          Nem, soha nem is volt. A szocialista vendéglátásban nagy cukrászműhelyek voltak. Én a Kazincbarcikainál dolgoztam 25 évig.

 

-          Most kinek a részére dolgozik, vagy már csak hobbi szinten cukrászkodik?

 

-          Nem nem, én Egerben lakom, ott csináltunk egy Kopcsik Marcipániát. Ez egy múzeumszerűség ahol 120 munkám van kiállítva. Ez 3 év alatt készült el, 3 év után, mivel Eger barokk város, azt találtam ki, hogy csináljunk egy szobát. Ahol barokk festményeket és garnitúrákat látunk. Ez szintén 3 év munkája. Tavaly július 28.-án adtuk át. Most ezt bővítem. Azt találtam ki, hogy a barokk szobába még kellene egy kutya, egy ülő kutya. Tehát egy ilyen cubákos tudja, ami előtt a csontok is ott vannak. Plusz még van egy orosz anyagom, mert egy moszkvai cukrászda belső dekorációját csináltuk négy és fél évig. Most pedig készítek egy lepkegyűjteményt. Tehát minden évben 1-2 tárggyal bővíteni akarom a kolleciót.

 

-          Láttam itt a kiállításon, vetítenek egy videofelvételt, ami a barokk szobát mutatja be, amit az érdeklődök Egerben tudnak megtekinteni, mondhatni csalogatóként szolgál. Ez egy teljesen berendezett szoba.

 

-          Így van ez egy 15 m2 –es szobácska, ahol a parkettától kezdve minden bútortípuson át a csillárig és a puttóig minden megtalálható.

 

-          A látogatók nem mehetnek be? Csak kívülről szemlélhetik? Mivel, mint mondta marcipánból készült parketta az aljzat is.

 

-          Igen, a szoba megvan világítva, sok apró kis tárgy található benne, hegedű kottatartóval. Az volt az elképzelésem, hogy úgy csináljuk meg a szobát, hogy ne mértani pontosságokkal helyezzük el a tárgyakat, hanem lezserül. Mintha valaki lakna ott, pl mintha ha egy hölgy kiment volna éppen és beleharapott volna egy almacsutkába, tehát sok ilyen dolog.

 

-          A látogatottságáról mit tud elmondani?

 

-          Nagyon szép számmal jönnek a látogatók eszméletlenül nagy számban.

 

-          Napi szinten hány embert jelent, számokban kitudná fejezni?

 

-          Pontosan nem tudnám megmondani, de nyáron van, hogy egy nap 600 látogató is jön, különösen mikor iskolás csoportok érkeznek. Az idegenforgalom miatt is nagyon szép a látogatottsága.

 

-          Nyíregyházához hasonlóan más városban is rendeznek mozgó kiállítást?

 

-          Azokat a tárgyakat hoztuk el melyek szállíthatóak, most az a tervünk, hogy készítünk egy 50-60 darabos kollekciót és azzal kimondottan járjuk az országot. Volt Sopronban is egy kiállításunk és ott is pont ugyanezt kérdezték…. Honnan jöttünk, hová megyünk? (nevet). Ez volt az első ilyen, az első lehetőség, hogy kimozdultunk. Akarunk olyat, hogy testvérvárosi kapcsolatot kialakítani, ha a borászok mennek valahová akkor mi is velük karöltve tartanánk.

 

-          Gondolkoztak azon, ha Budapesten nyitották volna meg a múzeumot, jobban járnánák, még nagyobb lenne a látogatottság?

 

-          De de az biztosan, csak ugye Eger idegenforgalma… Nem az enyém a múzeum a várostól kapok pénzt, alapanyagot, amire szükségem van…. Amit megcsinálok az a városé. Műtermet kapok, a költségek, szóval minden.

 

-          Családja van?

 

-          Egy fiam van, ő fogorvos és két unokám. Ők 2 és 11 évesek.

 

-          Látja bennük, hogy átvehetnék akár a nagypapától a stafétabotot?

 

-          Ezt még így nem tudnám megmondani, főleg a 2 éves lányban még nem látom, de ha ezzel szeretnének foglalkozni, természetesen nem állok az utukba.

 

-          A családjában készít cukrászati termékeket, édességeket, születésnapra névnapra?

 

-          Így van csak a család részére, nem múlhat el úgy névnap, hogy ne készítenék valamit, de másnak senkinek.

 

-          Köszönöm a beszélgetést, további sikereket az édességekben.

 

-          Én is köszönöm, örömmel válaszoltam a kérdésekre.

 

Oldal: ÉDES ÉLET KIÁLLÍTÁS
MEGHÖKKENTŐ TÖRTÉNETEK - © 2008 - 2025 - rockefeller.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat